Félelmetes, ahogy megy az idő.
A kezembe akadt egy pár régebbi rajz... régebbi... ugyan már. Alig egy hete készítettem azokat a vázlatokat, emlékszem mindegyikre, mit hallgattam közben, melyikhez mennyi csoki és rossz- vagy jókedv társult. Eszméletlenül távolinak tűnik mégis.
Utólag egy picit mintha bánnám, hogy volt két hetem Angliában. Hülye dolog, tudom, de az utóbbi időben egyre inkább szembejön velem a "vigyázz, mit kívánsz, mert előbb-utóbb teljesülhet". Úgy látszik, nem lehet, nem tudom elégszer megtanulni. Ha belegondolok, kellett volna az a két hét. Akkor lehetett volna munkám a nyáron, kereshettem volna egy rakat pénzt. Akkor nem híztam volna vissza magamra azt a -nem mondok jelzőt- néhány kilót, ami rettenetesen soknak látszik. Furcsa, nem, hogy így gondolom? Pedig három éve mit meg nem adtam volna ezért... persze nem pont így. De megtörtént, az a lényeg. Oké, jó volt a kirándulás, de utólag... utólag elég sokmindent máshogy csináltam volna.
Néha jól jönne egy "vissza" gomb az életbe. Bár akkor sose tudnánk szabadulni a kísértéstől, hogy használjuk.
Ma ismét eljutottam odáig, hogy utálom, amit a tükörben látok. Mielőtt leléptem két hétre, sokkal másabb volt ez a látvány, el tudtam fogadni, most már nem tudom. Elhagytam magam kissé az utóbbi két-három hétben, és amekkora kitartás szorul néha belém, hát most az utolsó cseppig elpárolgott, ahogy nézem. Sose voltam száz százalékig elégedett, és ezek után sem leszek - de ez túlzás. Olyan vagyok mostanában hangulatilag, mint egy hullámvasút - vagy nagyon fent, vagy nagyon lent, és naponta többször is előfordul mindkét állapot. Ha tudok rajzolni, akkor szerencse. Ha nem, akkor menekülnöm kell - vagy nekem, vagy a környezetemnek.
Ez így nagyon nem jó.
Bocsánat a hirtelen tömény pesszimizmusért, de amit nem lehet néha kimondani, azt le kell írni.
Addig is, a zeneajánló nem maradhat el.
http://www.youtube.com/watch?v=4DdnIZhqTnE
Minden jót.
Azaz, jobbakat.
Elderi xx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése