Még másfél nap, és utána két hétig nem láttok ~ Igen, végre megyek Angliába és Skóciába, 3 éve szervezik az utat, és hálásan köszönöm anyáéknak, hogy elengedtek - végül is, majdnem mindent megtettem ezért, már ami a tanulást illeti. Elég lassan kezd beindulni a készülődés, ruha, kaja már van, az mp3-am meg apával együtt fog megérkezni holnap, legalábbis nagyon-nagyon remélem. Ki fogok purcanni zene nélkül, akármilyen jó helyekre is megyünk, de én már csak ilyen vagyok. Erről nem szabad leszokni.
Viszont amiről le kéne, az az, hogy este tízkor csokis kekszet eszek, töménytelen mennyiségben. Hurrá! Pedig megfogadtam, hogy leadok még egy kicsit. Nem fogok úgy kinézni még egyszer, mint tavaly ilyenkor. Nagyon figyelek az étkezési szokásaimra, de ha egyszer elkap a nekem-márpedig-csoki-kell mód, akkor annyi. Néha annyi akaraterőm van, mint a fene, néha meg egyszerűen elszáll az összes. Ideje állandósítani azt a hatalmas akaraterőt.
Kihívás elfogadva.
Tegnap az eső után, illetve ma, ilyen hét-nyolc óra magasságában ismét fényképezőt ragadtam, és próbáltam valamit kezdeni vele. :)
Íme, az eredmények:
Ahogy hallom, ismét szép kis vihar lesz.
Nem baj, akkumulátor feltöltve, én is csokival, azt hiszem, az éjjel kettőig olvasgatás/rajzolás ma is meglesz.
...és persze éjjel fél egykor mi mást lehet hallgatni ezúttal, mint David Guettát. Felébredés garantálva.
http://www.youtube.com/watch?v=mp-ZVIyB31g
Szép (hol)napot mindenkinek ~
Elderi xx
