Több, mint egy hét után végre rászánom magam egy hosszabb lélegzetű bejegyzésre. Kellett kis idő a pihenésre, a nyári hétköznapok folytatásába való visszarázódáshoz, plusz a gyógyuláshoz, mert az, hogy pont utolsó nap, a buszon leszek beteg, na az nagyon nem volt betervezve.
Ma, a városból hazaérve teljesen szétáztam. Hazafele a fél utat sétáltam, és elkapott az eső, de mintha monszun lett volna. Hazaestem, anya otthon volt, éppen főzött. Elég szépen szétázva, de mosolyogva meséltem neki, hogy összefutottam egyik barátnőmmel, hogy miket beszélgettünk, és hogy az egyik első mondata az volt, hogy "Jól nézel ki!", aminek örültem - kis önbizalomnövelő, mindenki tudja, milyen. Anya azonnal azt mondta rá, "Persze, hogy jól. Látszik rajtad, hogy boldog vagy."
Éppen ideje is volt már. (:
Most pedig a beszámoló része következzen 1/2.
A több, mint 24 órás odaút még jó volt, na de a visszaút.. de kezdjük az elején.
A fényképek is itt sorakoznak, már amennyit érdemlegesnek találtam ide feltenni. 16 nap, több, mint ezer fotó.. ezek lettek a jobbak.
Július 2-án, szombat estefelé buszra szállás, jó hosszú és kimerítő út Ausztrián és Németországon át. Az akkor még rendesen működő mp3-am mentette meg az életemet, hazatérés előtt 4-5 nappal mondta be az unalmast, és nem tudtam hozzáférni a zenéimhez utána. A magam részéről ez kisebbfajta katasztrófa volt, valljuk be, kissé zenefüggő vagyok, és ha már előre tudom, hogy 3-4-5 órás, illetve egy 24 órás buszútra nincs zeném, akkor készen vagyok. Ameddig működött, minden buszozásnál, reggel, este, elalvásnál (és még utána is) hallgattam, X-Men First Class filmzene, Take That. Az életmentőim. <3
Amúgy először tettünk egy kis kitérőt Budapestre, mert ott kaptuk fel az idegenvezetőnket, aki nagyon-nagyon jófej volt, hálás vagyok, hogy ő jött. Az összes szabadidőnket neki köszönhetjük.
Az első állomásunk 3-án délután Brüsszel volt, Szent Mihály és Szent Güdül-Katedrális, Pisilő Kislány és Pisilő Kisfiú szobra, waffli, belga csokoládé, Atomium - így lehetne összefoglalni. Buszra szállás, irány Calais, az első rendes éjszakai szállásunk - én spec nem tudtam egy órát se aludni a buszon (de megérte!).
Másnap reggel korán kelés és indulás a komphoz, ami Doverbe vitt minket. Gyönyörűek azok a fehér sziklák! Mérhetetlenül boldog voltam, amikor egy kávéval a kezemben a többiekkel kinéztünk a komp ablakán, és először megláttuk őket. Doverben a várat néztük meg, utána indultunk is tovább Canterbury-be, ahol megcéloztuk a katedrálist, majd a belvárost egy séta erejéig, aztán buszra fel, Cambridge-be egy szintén hosszú sétára, ismét buszra fel, ezúttal már az esti szállásra, Yorkba, egy youth hostelbe. Az egyik legszebb szállásunk volt, szépen megcsinált korlátok, régi hangulatú festmények és csillár, hatalmas adag reggeli.
A negyedik napot Yorkban töltöttük: katedrális, Viking Múzeum - ahol olyan szagot próbáltak csinálni, mint amilyen a viking korban lehetett... maradjunk annyiban, hogy kissé büdös volt -, National Railway Museum. A NRM tetszett, apának valószínűleg még jobban tetszett volna, rengeteg régi mozdony, szobrok, vasútnál használatos tárgyak, egyenruha, minden...!
Ötödik nap reggel elhagytuk yorki szállásunkat, és továbbálltunk Skóciába. Durham Castle és Alnwick Castle, az utóbbiban forgattak részleteket a Harry Potter-filmekből. Szállás Edinburgh-ban, szintén YH, egész jó volt, azt leszámítva, hogy az ablakot résnyire lehetett kinyitni, a szobában pedig kilencen aludtunk. Éljenek a tágra nyitható ablakok. Komolyan, megtanultam értékelni, hogy normálisan ki lehet nyitni az itthoni ablakokat. Az összeset.
Hatodik napon Edinburgh, végig a Royal Mile-on, minimum kétszer, néhány kisebb múzeum, High Church és a Walter Scott-emlékmű. Ronggyá jártuk a lábunkat, de megérte, már csak a kávézó és a skótkockás sálak miatt is.
Hetedik napon kiköltöztünk az edinburghi szállásról, és mentünk tovább - Blair Castle, Bell whiskyfőzde, Glamis Castle, este Stirling, immár családnál. A Blair Castle az egyik legszebb hely volt, amit megnéztünk, ráadásul ott magyar idegenvezetőt fogtunk ki! A Herkules-kert egy részét szépen végig tudtuk járni, kár is lett volna kihagyni. A skót család nagyon aranyos volt, kaja finom (igen!), szoba kényelmes és szép, fürdőszoba tiszta... ennél több nem is kell.
Brüsszeli utcatábla. Igen, szeretem őket!
Napfelkelte Calais-ban.
A dover-i fehér sziklák.
Az egyik edinburgh-i hídon.
Kilátás ugyanarról a hídról.
A Walter Scott-emlékmű Edinburgh-ban.
Patak a Blair Castle-nél.
Napórarészlet a Herkules-kertből.
Glamis Castle.
A többit pedig holnap.
Addig is, a legjobbakat mindenkinek.
Itthonra pedig szép időt. Holnap ugyanis egy hónap kihagyás után végre lovagolni megyek. ~
Elderi xx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése